Életem Angliában I. rész - a kezdeti munkavállalás nehézségei külföldiként Angliában

Kiköltözésem után nemsokkal ígértem nektek, hogy bővülni fog a blog egy rovattal, ami az Anglia életemet - illetve annak számotokra is érdekes részét - mutatja be.

Ez egyrészt egy személyes rovat, másrészt segítségnyújtás azoknak, akik szintén szerencsét próbálnak a szigetországban. A cikkeket teljes őszinteséggel írom majd meg, nemcsak a csillogó oldallal, hanem a nehézségekkel is megismertetlek titeket, hogy valós képet kapjatok a szigetországbeli munkavállalásról. Úgy érzem erre szükség van, mert kevés a valós képet adó beszámoló és az emberek tömegesek esnek -már bocsánat- pofára.

Első munkahely, Walesben

A kinti letelepedésem történetét szerintem a munkahely megtalálásával illene kezdenem, hiszen úgymond ez az első, amiről ( jó esetben még kijövetel előtt ) valaki gondoskodi.

Angol munkahirdetésre jelentkeztünk angol nyelvű önéletrajzzal, skypon interjúztatott bennünket egy éttermi tulaj. Néhány napra rá azt mondta, foglaljunk repjegyet majd miután kültönk foglalási bizonyítékot, felszolgálói munkát az éttermében. 

Én, illetve a párom még nyár elején, tervezetten a Brexit előtt érkeztünk, otthon már intéztünk magunknak benntlalkásos vendéglátós munkahelyet. Elsőnek Walesbe érkeztünk, egy Newporthoz közeli kis faluban út menti, hagyományos angol, forgalmas étteremben dolgoztunk. Az első pár hétben, nagyjából egy hónapig minden simán ment, örültünk, mert először úgy tűnt, a munkáltatóinkkal nem lesz gond. A szoba, ahol lakhattunk, az étterem udvarában egy külön épületben volt, itt volt néhány kiadó szoba az átutazó vendégeknek is.  Állitásuk szerint ahol élhettünk, az egy átlagon felüli állapotú szoba volt, és alig kértek érte valamennyit. A munkanapjainkon kaptunk egy meleg főtételt, azon kivül reggeli, vacsora tekintetében hideg élelemről azonnal gondoskodni kelett, hiszen konyhához nem fértünk hozzá.

Hamar elkezdtük intézni a hivatalos papírokat, biztosítást, adózást, mindent, ami kell a legális letelepedéshez és munkavállaláshoz, ez mindenképp az első dolog kell hogy legyen, bármilyen idegen országba való költözéskor.

A munkahelyen idővel azonban kezdtek elfajulni a dolgok, a kezdeti betartott munkaidőből és feladatkörből kifizetetlen plusz órák illetve egy ráadás, szintén kifizetetlen munkakör keletkezett. Ezt úgy kell elképzelni, hogy kérés( megbeszélés) nélkül "rám sózták" egy más munkakörben dolgozó ember munkáját (amiben sosem dolgoztam) nem is tudtam erről, csak a beosztásomban láttam a plusz óráim. Amikor rákérdeztem, egyértelműen félrebeszéltek, azt mondták, csak a héten kellene be ugranom helyette betegség miatt. Gondoltam, egye fene, plusz pénz. A heti fizetésemből azonban egyértelműen látszott, hogy a szokásos óráimat számolták le, a további, kb. ~20 óra szobázás, szállástakarítás el lett felejtve. 

Ez volt az a pont, ahol elkezdtünk más munkahelyet keresni, kb. 6.hétnél mert éreztük, hogy ebből baj lesz. Az egészből kiérződött, hogy mindezt csak velünk teszik meg, velünk, illetve a külföldiekkel, ugyanis volt ott még egy lengyel lány, aki szintén hamar lelépett előttem.  

A külföldieket a szemetebb munkaadók és munkatársak is előszeretettel palizzák be, de csak rajtad át mit vállalsz el és mit engedsz nekik, hogy megtegyenek veled. 

Kb. 1 hónapba tellett kereni egy másik benttlakásos vendéglátásos munkát.

Ehhez a kalandhoz zárásként egy dolgot jegyeznék meg: Wales amúgy is egy zárt közösség, ahol nehezen fogadják be a más vidékről jött angolokat is, nemhogy a külföldit, ezért első munkahelynek Wales  fővárosa nagyon durva élmény volt. Hozzátenném, én semmit nem értettem az angol akcentusukból,pedig nyelvvizsgával mentem ki.

Második étteremi munka a Costswold-ban

A második hely megtalálásához mozgalmas pár nap vezetett.

A mostani 2* michelin-csillagos étterem, ahol line séfként dolgozok. az egyik Cotswolsdi falucskában, Stow-On-The-Wold-ban van, turistáktól hemzseg télen-nyáron. Ez szuper, hiszen a sok vendég sok borravalót jelent és két holthónapon kívül mindig szezon van, nyáron azért, télen meg azért.... :)

Stow-On-The-Wold

Harmadik hónapja dolgozom itt, a főnökeim viszonylag normális emberek, a korábbi helyemhez képest legalábbis előrelépés. A munkám bánásmódban felőlük meg van becsülve, ugyanis a jó cukrász megbecsült dolog idekinn, egyedül tudom vinni a desszert termelést és szervízt is, amihez korábban három séf kellett, pusztán azért, mert nekik nincs célzott cukrászképzésük és nincs meg a kellő szaktudásuk. A szerződésemet nem szívlelem, ugyanis nem órabért kapok, hanem fix napibért, így a ledolgozott órák számával hajlamosak visszaélni. Gyalog egy órányira lakunk a munkahelytől.

Anglia vidékies részein keményen érezni a nem helyiek ellen irányuló diszkriminációt, ezek a munkahelyen is vannak durva helyrezetek, pl. a manager teljesen rasszista, és bárki, aki nem angol, azzal kutyául van bánva, nem is rejti véka alá a véleményét.

Egyébként a legjobb módja, a rasszizmus kivédésének, ha értékes pozícióba kerülsz és megbecsült munkát végzel.

További példákat felhozva, van pl. olyan brit munkatársam is, aki a hátunk mögött még mindig "menekültnek" emleget minket, és ő pl. kifejezetten a Közép-Európaiakra ( magyar, lengyel. szlovák,cseh) van kiélezve, mindezt úgy, hogy egy muzulmán(!) sráccal osztják meg a lakásukat és láthatóan jó barátok. Tehát nem értem, hogyan tesz különbséget. Ezek olyan dolgok, amire fel kell készülnöd, ha a szigetországba költözöl.

21. születésnapomon : Cotswolds: Bourton-on-the-water

Már látni, hogy nem lesz hosszú életű ez a munkahely sem, főként ezek miatt a kifizetetlen óraszámok miatt, illetve nagyon rossz az elhelyezkedése az étteremnek és eléggé szenvedek egy ilyen régies hangulatú kis faluban. Turistáknak kedvelt úti cél a Cotswold-s, de itt lakni halál unalmas. A szórakozási lehetőség nullával egyenlő, sőt egy nagyobb bolthoz is ~70 percet kell buszoznom, tehát a mindennapok autó nélkül itt elég körülményesek. Munkába sokszor gyalog járok, oda-és haza is egy óra elég idegörlő tud lenni egy egész napos műszak mellett,

A fő-séf rendes és nagy tapasztalattal rendelkező ember, francia és magyar konyhán kezdett és pl. a születésnapunk is egy napra esik, valószínűleg ezért kellemesebb vele dolgoznom.   

Bár ő szeretne szerződést ajánlani, nem érzem azt, hogy nekem itt kellene maradnom, mert borzasztóan nyomasztó ez az angol vidéki élet és a szabadnapjaim unalmasan telnek(...) és elsősorban mégiscsak világot látni jöttem ki, másodsorban pénzt keresni. Valószínűleg a karácsonyi szezonra más helyet keresek, mert egyáltalán nem érzem itt jól magam.

Folytatása következik....

Ha bárkinek kérdése vagy hozzászólása van a témával kapcsolatba, nyugodtan írjon! A továbbiakban megtalálod a sorozatot: #annaangliaban