Változóban a XXI.Századi Férfiak?
Megosztom veletek úgy 2 évvel ezelőtti írásom, amit azóta, csak afféle Carrie Bradshow a gépen, publikálatlanul tartottam eddig... :)
~
Nagyokat pislogva állok és hallgatom a péntek esti, 11 óra körüli műszakzáráskor a férfi munkatársaim közti beszélgetést. Persze, amúgy is napi szinten megdöbbentenek de inkább megbotránkozni szoktam rajtuk, és magamban elkönyvelem az újabb hülyeséget, ezúttal viszont nem hittem a fülemnek.
A főnököm -és egyben jóbarátom is- sok éve házas már és éppen azt ecsetelte, nem ér rá szombat este két sörre a fiúkkal mert otthon ház körüli teendői vannak.
Már tudja is mit főz holnap, kérdezett engem, szeretem-e a bárány kopftát mert azt tervez készteni - de amúgy is, nem bánja hogy sokáig fog főni mert addig legalább ki tudja porszivózni a családi házat, esetleg lenyírja a füvet az udvaron...
Másik kollégám - aki a barátnőjével él - rögtön rákontrázott: igen-igen ő is siet haza mert ma még el is kell mosogatnia, meg a virágokat is elfelejtette aznap reggel meglocsolni, a barátnője meg elég lusta típus, (össze is vesztek ezen ma reggel) de nembaj, majd hazaér hajnali 1 körül és megcsinálja.
Harmadikuk pedig azt említette meg, hogy vasárnap ő sem ér rá, mert a barátnőjének segít vasalni(!!!!!!), mert ő nem szeret és inkább megcsinálja helyette.
Kérdeztem őket, hülyéskednek -e? Akkor iszunk egy sört, vagy mizu?
Persze ittak egy sört, ki nem hagynák. Közben kifaggattam őket ezekről a házkörüli teendőkről...
A kérdés tehát lóg a levegőben:
Mikor lettek a párkapcsolatban élő férfiak ennyire háziasak?
Főznek,mosnak, kiteregetnek,vasalnak, bevásárolnak, füvet nyírnak, virágot locsolnak....
De legjobban az olasz kollégám lepett meg ezzel a mosás-vasalás dologgal. Szerintem, ha kínoznának sem állnék magamtól neki ruhát vasalni, még magamnak sem, nem hogy másnak?
Tudjuk,hogy a szomszéd kertje mindig zöldebb, de azért esz a fene, hogy amíg én itt tartós párkapcsolatban tengettem utóbbi éveimet és az én példányom nem fejlődött az evolució ezen ágán, más példányok pedig maguktól értetődőnek veszik a házimunkát.
Egyértelmű, hogy amióta nem vagyok a randipiacon lemaradtam néhány dologról itt a fériak evolúcióját illetően. Egyre többet adnak bele, nekünk, nőknek, pedig egyre könnyebb emiatt.
Néhány évvel ezelőtt még hallani sem lehetett olyanról, hogy esetleg alkalmakkor is, de főzne az "úr", vagy netán felpórszívózna a nappaliban. Minden ház körüli teeendő egyértelműen és vita nélkül a nőhöz tartozott,mint egy privilégium, hogy "gondoskodhat" a ház uráról.
Ma azonban már más a helyzet.
Meglehet, hogy a hosszútávú együttéléses párkapcsolatokban az udvarlás és a romantika, mint olyan átváltott házimukára és ház-körüli teendőkre?
A mai férfiak már így fejezik ki szeretetüket partnerük iránt?
Esetleg valóban létezik az a bizonyos álombéli 50-50%?
Hogy vagytok ti ezzel, XXI. századi Nők?
Buu :D
VálaszTörlésÉn egyenlőre pont a másik végletet tapasztalom. Egy randiszerű ismerkedésen botlottam abba a számomra elkeserítő és hihetetlen esetbe ahol a húszon éves férfi(?) albérletben lakik, de az anyukája hetente egyszer elmegy hozzá és mos, takarít, szemetet visz le stb. mert szegény gyermeke nem is tudja a mosógép mi fán terem és az, hogy esetleg főzzön magának egyenesen istenkáromlás lenne.
Nyilván a fenti azért kirívó eset, de nagyon remélem, hogy a kapcsolat és együttélés az ilyen embert is minimálisan a házimunka felé tereli. Én hiszek a munkamegosztásban. Ha már mi nők is napi 8-10 órát dolgozunk, akkor igazán elkél otthon egy férfi kéz is, ha mosogatásról vagy vasalásról van szó :)
Ölel Crystal
Kedves Crystal,
VálaszTörlésköszönöm a hozzászólásodat. A példaképp említett férfid tökéletes mintapéldája a korai huszonéves szingli, még bulizni vágyó "férfiaknak". Ezek a srácok, már függetlenedni akarnak annyira hogy külön éljenek és fizessék a lakhatásukat -cserébe, akkor és azt visznek fel a lakásra, akit csak szeretnének - de azért annyira még nem hajlandóak függetlenedni, hogy esetleg főzzön magára, vagy takarítson maga után, olyankor, még azért vissza sírja a szüleit - általában az édesanyját. Így csupán előnye származik a dologból.
Ez a fajta mentalítás késöbb, a harmincas éves felé oda vezet, hogy megélhetési párkacsolatba kezd egy házias, esetleg szolgalelkű nővel aki viszi otthon a háztartást kettőjük helyett is.
Viszont ezek a srácok szerintem nem férj-alapanygok, legalábbis számomra nem, hiszen ők sem feleséget, hanem személyi asszistenst keresnek a lakásukba. Örök agglegény típusok, akkor is agglegény életmódot folytatnak majd, ha már lesz tartós párkapcsolata, mert ahogy idősodnek, belátják, hogy az édesanyját le kell cserélni valami másik nőnemű egyedre kényelmes élete fenntartása érdekében. Csúnyán hangzik,de ez van.
Azok a férfiak -és itt nem idézőjelesen írom- akiket én említettem mind kiváló férj alapanyag. Rendes, jószívű srácok, önellátóak, háziasak,családszeretőek, jól bánnak a barátnőjükkel. A másik véglet.
És ezek a jó alapanyagok a tartós párkacsolatok és a kedvesük hatására sokat formálódnak, már-már tökéletessé egyeddé avanzsálódnak az utóbbi években.
Gyanítom, hogy részben ez a médiának is köszönhető illetve a korábbi kapcsolatok tapasztalataiból tanulnak. Tudod én mindig úgy vélekedtem, hogy a féri értéke abban rejlik, hogyan bánik a barátnőjével... ettől lesz értékes más nők szemében.
Ahogy látom, egyre inkább ez a két véglet létezik csak.....
Legyen szép napod! :)